Szenvedés

Szenvedés

Már sokszor szúrta belém az éles kést
a Szenvedés Hatalmas Királynője.
De mindig hagyott egy kis szellőző rést
vérnek alvadni, legyen levegője.

Forgatta a Hölgy nevetve azt az  élt
a lelkemben, hogy az nagy sebet hagyjon,
de miközben forgatta, nagyon is félt,
hogy szemem nehogy végleg lehunyódjon.

Látni kívánta két vörös szemével,
mikben a gonoszság lángként lobogott.
Nem érzett együtt fájdalmam jelével,
ami könnyként a véres porba hullott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: még nincs :))) (-, -)
Kiadó: -