csacsogás

Bár én úgy gondolom,
hogy nem csinálok épp semmit,
mégis dobog szívem,
ó, mily megrendítő!
És míg ég alatt a víz kettős játékot játszik,
én figyellek, mint tejfölös doboz alján a romlott maradékra
öklendező gyomrom az ízre,
és agyam kavalkádérzete akár a pörgő rotor - pörög
az ősvalami tengelye körül,
tudom, emléked mit sem ér,
hisz deriváltadat integrálhatom bárhogyan is,
konstansod végleg elveszett-
és míg az optimális utat keresem szívedhez,
elvesznek a helyiértékek vágyam túl- és alulcsordulásában,
inflálódsz, s míg sérül parításod,
akár vak mókus billegsz belső egyensúlyod felé,
- a ló kedves állat,
és míg kolbászként nyihog kenyereden,
ne feledd – véres zsírcsomók tusakodása
új csillagot nemzhet, mely majd leszakad,-
-és kihalt mezőkön emberek járnak,
elfeledvén a világ végtelen maradékát
céljuk csorbát szenved vakságukon,
addig én tudom,
a kémény füstje olyan,
mint fazékon a zománc!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.