Kovács Róbert
Boldog tetemek
Ősrégi temetőben,
Parcellák mezejében,
Egyedi sírhantok,
Ősrégi sírboltok.
Halottak föld mélyében,
Megnyugvó vízszintjében,
Pihennek,
S megnyugvásra lelnek.
Ismertek, s ismeretlen tetemek,
Örömükben táncra kelnek,
Ha idegen emberek,
Meglátogatják sírhelyüket.
Megzöldült kőszobrok,
Sárguló kőhalmok,
Finoman burkolva,
Érzéssel alkotva.
Néznek szemünkbe,
Szikrákat keresve,
S látják meg testünkben,
Kik voltak ők létükben.
Mezőberény, 2004-03-16
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|