Egy focista emlékére


Örök körforgás volt az életem,
Focira tettem fel mindenem,
Csapat szellembe kerültem,
Hajtottam, s sokszor győztem.

Győzelmem pénzzel honorálták,
Rossz passzom szavakkal dorgálták,
Ezek az ütések fájtak nekem,
Feldolgozhatatlanul maradtak meg bennem.

Körforgás volt, mit csapat okozott,
Játék, alkohol, nők, mi igazán feloldott,
De mégis felszín volt ez, csak látszat,
Mert belül forrt a gyalázat.

Szavaitok hasogattak,
Szívemben mélyen megmaradtak,
Pályán, csak egy utolsó mondat maradt bennem,
- Győzzetek, s így emlékezzetek, nekem.

2004 -február-






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.