Csak egy lépés

  
Csak egy falatot vettem be én,
Mit érezvén, most mindennél többet ér,
Szárazon nagyot nyeltem,
Már tudtam, hogy ezt utoljára tettem.

Torkom, ekkor egy kortyért kiáltott,
Pálinkát küldtem reá, mi rögtön megártott.
Agyam, csak kisebb dózist kapott,
S rögtön spiccessé alakított.

Még ettem volna tovább, kisebb adagot,
Hogy azután jobban bírjam a munkás iramot.
A falat mégis egyre szorított,
De arcom kifelé semmit sem mutatott.

Fájt, szúrt, hasogatott,
Tüdőm nagyokat sóhajtozott.
Ekkor fülem csak annyit hallott:
- Öreg! Adj egy madzagot!

S léptem a madzag felé,
Kinyújtva karom az ég felé,
De a lépés, az életem volt,
Mi abban a percben, agyamban végig vonult.

E percben elém tárult egy út,
Miközben, szívem egy satuban szorult.
Fölnyúltam, de kezem egy kilincset ragadott el,
Rándultam, s tudtam, mennem kell.

Kitárult ajtók között lépkedtem én,
Testem a földön, mit itt hagytam én.
Fájó, érző szíveket hagytam még magam után,
Kik létükkel, tudom, hordoznak tovább.  


Mezőberény, 2004-01-13, 17

/ apám emlékére /  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.