Toroczkay András : tehetetlenül

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36772 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: azok az idők
Szilágyi Erzsébet: Teremtés
Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Tamási József: séták a sárban
Tóth Gabriella: múltbéli anzix
Kosztolányi Mária: a róka
Petz György: Este előtt
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Vadas Tibor 8 órája
Nyári lászló 12 órája
Józsi Gyöngyi 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Rigó Tibor 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Oláh Imre 2 napja
Bara Anna 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Bánfai Zsolt 3 napja
Petz György 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Qui? 4 perce
Baltazar 39 perce
Hetedíziglen 1 órája
Játék backstage 3 órája
Etzel Mark Bartfelder 5 órája
Sorrento 6 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 8 órája
történések 9 órája
Vendég 12 órája
Bara 13 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 15 órája
Ötvös Németh Edit naplója 15 órája
Gyurcsi 1 napja
Juli 1 napja
Conquistadores 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
tehetetlenül

Tehetetlenül szorongattuk izzadt, halott csonthideg kezünkben
az ünnepi evőeszközöket,
emlékszem.

Az egyik vasárnap enni akartunk,
hogy ne haljunk éhen.
hogy túléljük az egészet, hogy túléljünk téged,
hogy ne legyen értelmetlen a méhed,
és a többi áldozat sem értünk.
Hogy ezt az utolsó részt is túléljük.

Miközben villánk hegyén az omlósra sült csirketestrészek hűltek,
csak hallgattunk. Emlékszem, működő szavakat kerestünk.
Nem tudtunk igazán vigasztalni téged,
ahogy érdemben cáfolni sem azt a furcsa feltevésed.

És a ki tudja honnan lassan gomolygó gőz beburkolta az asztalt, emlékszem.
Téged az elképzelt jövőd, minket az örökre elhűlő ebéd, a múlt.

Azt hiszem, aztán a szemünkbe nézhettél, a gondterhelt arcunkra.
És mi tartottunk attól, hogy mit mondasz.

Mi hárman akkor már minden bizonnyal
autóztunk hazafelé a kihalt, szürke négyesen
egy árva szót sem szólva.

Súlytalan lebegtünk valami valószerűtlen űrben.
És mert ellentétes pólusú mágnesek lettünk lassan,
nem érintkezhettünk egy idő után többé.

Csak tartottunk el tőled, tőled és magunktól, abból a nyíregyházi kórházból,
ahol ágyadat hárman körbeálltuk, egy örökre szótlan, elromlott fűtésű házba.

Azt hiszem, megsajnálhattál minket akkor, ahogyan mi meg magunkat,
ebben nem vagyok biztos, de valószínűleg, ki tudja.
MIndenesetre az egész kínos intermezzo miatt,
mi nem meglepő,
                         elnézésünket kérted.

Aztán az ebédet sohasem fejeztük be. Azóta sem tuduk szinkronban sírni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-08 01:00   Napló: Qui?
2019-12-08 00:39   Napló: Qui?
2019-12-08 00:35   Napló: Qui?
2019-12-08 00:30   Napló: Qui?
2019-12-07 23:42   Napló: Baltazar
2019-12-07 23:12   Napló: Baltazar
2019-12-07 22:33   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 22:23   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 22:19   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-12-07 22:11   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina