bumeráng

-Hát nemcsak bánt, de sértő hazugságod,
a mennyezet leomlik, csakhamar -
(Mert súlyos volt a helyzet és ez bántott)
- omoljon hát, ha vége - felkavart,

s elcsendesült a sóvár szó a szádon,
és összeakadt nyelvünk - mily bizarr -
vad csókcsatánk - míg megpihent a nyálon -
én azt reméltem, végleg összevarr.

de most már más dorombra zsongasz éjjel,
s a szívünk sem ver jajig egy dobot,
csak ússz az élet sárga tengerében,

míg én fent szállok, mint egy eldobott
fabumeráng, - bár ritka bot felétek -
mi mindig visszaszáll, s ezért dobod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.