Éjféli látomás

Leszáll az éj, ülök a parkban
nézem a kis tavat egymagamban.
Szökik a fény s nőnek az árnyak,
sötét angyalai az elmúlásnak.

Halkan zizzen a sás. Mi ez a suttogás?
Torkom elszorul. Van itt valaki más?
Jeges szél kél. Összehúzom kabátom.
Rád gondolok és az éjfélt várom.

Rőt levelek hullnak az odvas fákról.
Álmodom: édes csókot szedek a szádról.
Felriadok, ölelem a padot. Kihalt a tér,
csak a hold képe remeg a tó tükrén.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.