Szakítás

Tegnap még azt hittem, hogy szeret,
ma már tudom: csak játszott velem.

Tegnap nem láttam mást csak Őt,
ma már feketében várom a jövőt.

Tegnap oly reményteli és szép volt a nyár,
ma már csak fakó brokát, semmi más.

Tegnap a Margit-sziget zöldellő pompa volt,
ma mint egy temetőkert, oly néma, holt.

Tegnap még hozzá futott minden út,
ma már fonják nékem a halotti koszorút.

Tegnap még forrón dobogott s vágyott e szív,
ma már az örök csönd békéje hív.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.