betûverés
Betűk, betűk, betűk,
szavak, szavak, szavak,
betű leróva sírna fel,
gondolnád, s hangja bent figyel,
mi van? Mi van? Mi van?
E rajz a szó? Vagy én?
S amint megnyílnak vízcsapok,
mert van, ki nyissa, s óhajok
a vízre várva csak
a csapra hajlanak,
csak így puhít egy dombor ív,
a képzelgés, az ajka hív,
s a kézbe illene,
vagy randa külseje
ijesztő szaggal párosul,
és nem kérnéd fel vánkosul,
csak így a torz betű,
ha bármily külsejű,
az összhangzat a fülbe ront
míg jeltartalma színbe bont
agyat, szemet, s a bőrt
amint a felhő fönt
vihog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
