betûverés

Betűk, betűk, betűk,
szavak, szavak, szavak,

betű leróva sírna fel,
gondolnád, s hangja bent figyel,

mi van? Mi van? Mi van?
E rajz a szó? Vagy én?

S amint megnyílnak vízcsapok,
mert van, ki nyissa, s óhajok

a vízre várva csak
a csapra hajlanak,

csak így puhít egy dombor ív,
a képzelgés, az ajka hív,

s a kézbe illene,
vagy randa külseje

ijesztő szaggal párosul,
és nem kérnéd fel vánkosul,

csak így a torz betű,
ha bármily külsejű,

az összhangzat a fülbe ront
míg jeltartalma színbe bont

agyat, szemet, s a bőrt
amint a felhő fönt
vihog.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.