Fehér vagy

Fehér vagy. Fakó fehér; s tested ismét bőr fedi.
Szennytől bűzlesz s zörgő csontod, nyugalmát sosem leli.

Úr vagy ismét. Úr a Földön
Bálvány vagy kire csók hull égve
S párkák sikolyától részeg táncosok
Ölelik körbe hamvas testedet.

Ez kellett hát, ennyi csak,
S a kínzó fájdalom enyhülése minden sebet eltakar.
Már nincsen semmi. Fehér minden.
A régi zaj elhallgatott.

Mily jó volt, míg a zűrzavarban, öntudatlan
Tettek vitték tovább erőtlen, satnya testedet.
Nem szóltak, s szemed is csak bágyadtan fénylett,
Míg néha-néha egy apró mosoly játszott fáradt ajkadon.

Elvittek s mozdulnod sem kellett, csak
Csöndesen csordogáltál lefelé egy
Lassú folyó pihe-puha ágyán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szárnyak hullámver(é)sben (Budapest, 2004)
Kiadó: Kaleidoszkóp könyvsorozat