Elveszett gyermekek csókja


Szálló búval felemeltek, s szíved már a mennyben ég,
Gyermekszívünk érted dobban, s hangod testünkben zenél.
Apró szemed csillogása, álmunk édes angyala,
S érintésed lágy csókjával, szűnik fájdalmunk pora.

Szállj az égen, felhők vérén, s dalold édes éneked.
Minden csepp vér, minden sóhaj érted hullajt könnyeket.
Arcod emlék, s hangod álom, nem feledünk el soha,
Mert nem élt s nem él a Földön többé ily csodás anya






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.