Méreg

Dühödten, fáradtan, s hajlott háttal, csendben,
Zöld méreg égette, angyalszárnyam rebben.
Száz csizma tapossa, megfáradt ajkaim
És hörögve törnek fel félholt rabjaim.

Torkomat szorítják, s szívják lassan vérem;
Csontjaimat falják, s ezer sebből vérzem.
Egy lány bőröm nyúzza, s közben szemem nézi.
Elmúlt csókjainknak, számadását kéri.

Lassan emésztenek, s bennem hortyog halkan,
Minden rab, ki testét, felhízlalta rajtam.
Csend uralja lelkem, s míg ők alszanak,
Mérgező szívemhez, egy újabb rab tapad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.