Nappal
Míly csodás lenne áttáncolni Véled,
Az égnek minden csillagán,
S csókot lopni ajkaidról
A nyugvó Nap káprázatán.
Hányszor bújtam hűs öledbe,
Hányszor voltál gyermekem,
Átöleltél karjaiddal,
S megpihentél csendesen.
Hányszor voltam márvány-oszlop,
Csendes mező tengerén,
S hányszor ölelt körbe tested,
Fojtogató indaként.
Mondd, hányszor kell még elhullajtnom,
Keserédes könnyemet,
Míg álarc mögött izzó szíved,
Felissza s megremeg.
Minden út, mi hozzád vezet,
Porrá omló szurdokon;
Százezerszer véres kezem,
Rejtegetve búcsuzom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
