1956 a miénk!
Ötvenhat a miénk
ezt is ellopnátok, mint annyi mindennel tettétek!
Ötvenhat a miénk,
bár ma is felakasztanátok -
már nem bitóra, csak szögre, kampóra,
de eltemetnétek drótokkal összekötözve, nagy titokban,
ha nem másképp, hát elorozva, mintha a hősök ti lennétek!
Ötvenhat a miénk
és utódainkké, bár sokukat rútul félrevezettétek,
ám nem tart örökké az uralmatok!
A fejekben, ha lassan is, de tisztul a kép:
felébred az öntudat hosszú álmából,
hogy soha többé ne tévessze össze senki,
semmilyen hazugságáradat,
hogy ki volt a gyilkos és ki az áldozat!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
