Nyári játék

A sötét szobában ülök, s mintha látnék:
az ablak előtt a levegő megremeg
és a szemközti ház eltorzul - ez játék,
ahogy szinte már a levegőben lebeg,
s maga köré fonja az illanó nyarat.
A kémény integet most a napnak, nevet
az ajtó, s az ablak egy kitárt akarat:
Ne felejtsd! Ne felejtsd el ma a neveket!
Az egyik mindig a kaput támasztotta,
nézte az elmenő emberek lépteit.
A másik csak ült a teraszon, hallgatta
a madarak dalát, tücskök csiviteit.
S közben mindkettőnek járt a szája, mintha
folyton ettek volna valami finomat:
tudták, hogy nem lehet eleget enni, ha.
Mégis csak rágták, csak rágták a szájukat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.