Édesapám

Valaha, nem is oly régen,
Haja fekete volt, mint az ében.
Alakja erős, szeme szikra,
Szája szegletén ott csücsül a móka.

Mára haja kifehéredett
Próbára tette az élet,
De kedve még előcsalható,
Főleg, ha unokáiról van szó!

Becsületben élt és él,
Mindig hisz és remél,
S ki így él, soha sem szegény,
Mert szeretete bennünk is él!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Érzések papírra vetve (, még nem j)