Elégtétel

Születtem, mikor élni
Már alig volt remény
Dúlt a harc Európa
Lángba borult egén
Vérrel áztatták földjét
Fegyverben állt hadak
Vágóhídra tereltek
Apákat, fiakat

Születtem mikor jégbe
Dermedt a Köröspart
Páncélján már átjártak
A"Betekints" alatt
S ölbe vett, ki betévedt
Hogy lássa az "Embert"
Sajnálkoztak: Szegényke!
Front alatt született

Születtem, mikor Apám
Lövészárokba dőlt
S füstölgő repeszgránát
Kígyónyi fénye ömlött
Szemébe s ráhullt égőn
A vérgőzös szikla
Tán ekkor lobbantam fel
Egy életnyi szikra

Születtem, ahogy Anyám
Korai virágja
Kinyíltam s ő úgy tapadt
Az éhező számra
Éreztem, csontja bennem
Sírt, bennem remegett
S én ittam a mézédes
Hóezüst könnyeket

Születtem,mikor inség
Közt, zuzmarás fagyban
Zizegő árpaszalma
Volt a derékaljam
S mindennap úgy borult rám
Anyám kézmeleggel
Mint kinek kenyér helyett
Napfényt hoz a reggel

Álmomban visszajárok
Ha lecsukom a szemem
Befordulok a sarkon
Látom, hol születtem
Hol suttogott a vén hárs
Hol a fürtös bodza
Hallom a torony hangját
Delet harangozza

S újra, újra születek
Mint a Körös árja
Felkorbácsol az idő
Testemet átjárja
A hűs parittyás folyó
S már nem tudok várni
Sánta követ tanítok
A víz felett járni

S itt, hol a füzes lombja
Síró őszi csendben
Betemet, tudom, itt lesz
Végső nyugvóhelyem
Mert itt nyilt rám a mennybolt
Itt szült könnyben, vérben
Az életért,-a halál
Vesz majd elégtételt







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.