Száz jel, hang és szó
száz jel válaszra vár, már
tán látható az van ami gaz, kár,
hogy dacol olyannal, aki bár
dallamról váltva dalra fakadva tár
mindent mi belülről szakad, de vár
hogyha kell hát a tegnapig, pár
a kára fránya gánya sunnyogva lapít
száz hangot fülébe súgva szól
hol mormol igét, s azt ígérve szór
mit csendben alig mer, nem értve jól
hallja emléke föld alól suttogja kór
által tovahalt lelke merre, ki erre zsarol
szívét szétfolyni látja szabadulva, karol
kába vágya ágyán könnyezve, aludva
száz szó miként érte eddig őt
addig adva tett mi lett kérve tettetőt
színlelve telve lelke égve egyre nőtt,
kiszeretve vetve dobta rája szemfedőt
lecsukva áldja végre szenvedőt
letaszítva látja hol messzire tekint, nőt
álom szája ajkaira tapadva, legyint
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
