szava fukar, mint télen a tűz
nem csak hevít, szinte éget
s közben szépet mond fagyról,
de én észreveszem magamtól is azt mi szétvet
itt bent, újfent
élét fenné rám szokatlan szerepem.
s az ő lelkében túlcsordult szenvedély
kedélyben csekély, személyében él
a lény ki ott van előttem
kitörölhetetlen ikonként, miként
máshol is ragyogja körül szobrát
vad hajtásra éhes falka rágta
érinthetetlenségének átka
