tompán borítja láz
lustán majszolja méz
homlokra borítva tűz
tűzhelyen forralva víz
lelkére tekerve géz
lendülve semmivé zúz
arcán a beteges máz
ismeretlenségbe húz
belülről reszkető váz
bambán a semmibe néz
álomból álomba űz
s ott is csak ő benne bíz
arcára tapadó kéz
napjába éjszakát hoz
magányban konduló ház
s benne a csecsemő póz
