Miért nem...?
Miért nem én vagyok kis gyűrűd drága
ujjad körül, vagy karkötőd csuklódnál?
Ha szép hajadból egy tincs félrekószál,
együtt simítanánk kacéran hátra.
Mért nem fonódom ÉN hamvas nyakadra,
mint csepp bizsud? Ha mókusnál ügyesben
kicsit kúsznék-nyújtóznék, gyöngy-fülemben
megérezhetném szíved is, dobogva.
De hát miért nem? Mert ez így van rendjén.
Nem irigykedem tárgy- meg ék-szerencsén.
Tudom, nem érne el hozzám az illat
hajadból s kis kezedből, szívverésed
nyomán se lopózna belém az élet;
s így legalább a két szememmel bírlak.
2002. november 10.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
