disparaitre

egyenesen őfelé kanyargó
antipesszimista töredék


scs
scs
scs
scs
ütemesen súrolja az elgörbült kerék a bicikli sárhányóját a férfi szakadatlanul teker vala-hova ezen a nyílegyenes utcán a lakóövezet kellős közepén nyár van vasárnap van este van és az ütemes surrogás ha nem lenne csak téged lehetne hallani hasonlóan üteme-sen nyugodtan lélegezni mosolyogva nevet-ve magadban hogy itt vagy és hogy én is itt vagyok a földszintről buta slágerek kiálta-nak föl fojtottan és a ventillátor is zúg még de ebben a meleg éjszakában csak te vagy érdekes
nincs még pénz ágyra most ez a pár matrac van csak alattunk lemegyek hozok vizet el-zárom a magnóból a hangot és a már elfele-dett biciklista abroncsa helyett a lépcsőn do-bo-gó test az én átfűszerezett tömegem fogja csak szolgáltatni az ütemet erjedő nyu-galmunkhoz igen újra itt vagyok most már hallom azt is hogy sercen a hamu ciga-rettád végén és látom a füstöt amint kava-rodik most én is elnyomom a ventillátor las-sul surrog míg megáll párat kattan csak és elhallgat és ez az üres csönd
rúg most feléd régóta őrizzük ezeket a szava-kat egymásnak a sötétben hát most emeljük ki őket a gégénken látod ez mennyivel szebb zene most nekünk mint amit a rég el-porladt énekes kiáltott mert hangját barázda fogta fel pedig a mi szavaink csak három-szó-tagosak és nincs mögöttük rafinált ak-kord de mégis milyen szép most hallani
igyekszem úgy feküdni rád hogy a parketta ne törje a hátad és egymásba ringunk tudod hogyha most egy pillanatra eltűnne a bőr és — így azonban úgy vagyunk egy test ha-gyo-mányosan hogy a természetes fal meg-marad ám máris nem emelet az emelet és nem szoba a szoba a költő hasonló örömet „dőlj össze naptár” szlogennel fémjelzett is-tenem ez a folytonosan csukló és újra föle-gyenesedő hát és a levegő növekvő sűrű-sége — várj visszakapcsolnám a ventillátort
mennyire megnyugtató hogy mindkettőnk fe-lett ugyanaz a tető ázik be és az esőtől is párásodó levegő mindkettőnk tüdejét terheli most fény csillan meg könyvespolcunkon valami ágak hajladoznak lent miközben mi fent hajlunk közös kis testünkbe mozognak kiáltanak szánkáznak örülnek testeink nya-kunk hátunk és farunk gyorsan hangosan elpattanva fájón
finished mondaná a művelt angol de persze nem erre gondolna jaj ne eszembe jut mikor nevedet sikoltva az esővel zuhogtam járda-be-tonra mert elfordultál s láttam hogy szót-lanul sietsz de most más is beugrik mikor mégis utánam szaladtál ugyanezen a szál-fa-egyenes utcán hogy forduljak vissza várt a karod és közelben éreztem a melled látod most pedig tényleg egynek számítunk annyira tetszik nemrég fürödtünk és most íme újfent tiszta víz vagyunk gyere énekel-jünk újból a zuhany alatt volt egy film ab-ban a hősök arra jutottak hogy az ember öröme és a dúdolgatás a zuhanyrózsa alatt a tisztulással függ össze ahogy az elhasznált bőrdarabok és a kesernyés illat lefolynak a csatornába az ember mintha új testtel áldatna meg hát most tegyünk mi is így ne feledd a tusfürdő a bal felső sarokban van a sam-pon pedig rögtön tőle jobbra gyerek-koromban az eső még meleg volt nyáron és alatta ázva az ember önfeledten tocsogott veled most ugyanolyan tiszta leszek mint akkor naivként aki örültem minden utca-kő-nek ároknak és estefelé felgyúló lámpának
most jól esett ez a sok víz egy teára még van idő aztán elfed minket a takaró a plafon öröm-mel lesi testünk dombjait a vekker pe-dig egyszerre ugraszt minket dologra hol-nap persze ha kedved van még beszél-ges-sünk fékez a villamos látom a sínpárt kopni a szikrák alatt mondd a tompa surrogás az első vagy az utolsó mai járatot jelzi
idilli ez az este miközben a szerző örül hogy ilyen szépen összehozott bennünket szinte hallom felsóhajtani amint átnézi ezt a pár sort de szép pár mondja nevedet kiáltva az esővel zuhog járdabetonra hajától elkezdve ruháján kívül még táskája könyvei közé is folyik a víz kezében  füstöl kicsit a cigaretta minek rohanni úgyis hullafáradt és úgy dönt még fekszik egy darabig






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.