Hozzád repített a vágy
Hozzád repített mindég a vágy Uram
Amikor a csillagokra néztem
A végtelen mennybolt fénylőn rámzuhant
Azt éreztem én,- porszem ,-nehéznek
Gyarló földi létem már nem érdekelt
Testem könnyű lett, a lelkem szabad
Hogy láthassalak egyszer s elérjelek
Önzőn csak magamnak álmodtalak
Követtem lépted nyomát holdról - napra
Egyre feljebb, hogy megláss: itt vagyok
Hiába törtem egyre magasabbra
Felettem jártak mind a csillagok
Fényük elvakított, hogy megtanuljam
Hol vagy s hogyan érhetlek el téged
Le kell hajolni a lábadhoz Uram
Le a földig! Hogy hozzád felérjek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
