(És így...)
És így rám zuhant az égbolt
Kiégtek a csillagok
Megvakultak az angyalok
Pelyhekként hullottak le a földre
S belebújtak emberbőrbe
Erőtlen harcosok menetelnek
Puskájuk csöve látatlanba mutat
A golyó ártatlan szívekben tör csendesen utat.
Vérük bűzös mocsokkal vegyül
Ma éjszaka az ördögök kerekednek felül
Hallom közeledő lépteiket
Háztömb falánál kuporodva
Átlátszó kezeim arcomat takarva
Hatalmas talpak sújtanak alább
Gyilkos csapást mérnek ma reánk
Lelopták a fényes Napot egünkről
Zsákba hajították, s mi lemondtunk a lelkünkről
Segélykiáltásunkat visszafogtuk,
S akit szerettünk, halálra rugdostuk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
