Vérben, orchideák közt

Kertemből figyeltem lépteidet
Neked neveltem virágaim, gyermekeimet
Könnyeimből nőttek,
Mosolyomból éltek
...érted

Elcsentem egy pillanatot
Nappal után, éjjel előtt
Rájuk néztél, majd intettél
S eltüntél a házak mentén
Rendjén

Nem feledtem sose e percet
Azóta neked szántam őket, neked neveltem
S érted sírtam, s mosolyogtam
S érted éltem, majd haltam
Tán sokat vártam...

Minden éjszaka megjelentél
Más világban élesztgettél
S nem szerettem többé a reggelt
A Napot, hogy édes álmomból felkelt
Téged tőlem elrejt...

Számtalanszor üzentem a szent szélell
Dolgoztam a földön rendithetetlen hévvel
Hátha egyszer visszatérsz, odaadhatom
S tán a hangod is hallhatom
Reméltem lesz alkalom...

De Te nem jöttél
Madár se hozta híred
Álmaim zaklatottak
Éberségem hosszabb lett
Fárasztóbb lett...

S egyre gyakrabban mikor virágaimra néztem
Boldogságot egyre kevésbé éreztem
Szenvedtem a hiányodtól
A láthatalan árnyadtól
Vágyaimtól...

Véget akartam vetni ennek
Remények s valóság közti ellentétnek
Táncoljunk abban a más világban
Én várlak ott, legszebb ruhámban
Örök álmomban.

De ha nem jössz értem
Hidd el, megértem
Utolsó üzenetem ez legyen:
Vérben orchideák közt
Ott lelsz engem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.