Vérben, orchideák közt
Kertemből figyeltem lépteidet
Neked neveltem virágaim, gyermekeimet
Könnyeimből nőttek,
Mosolyomból éltek
...érted
Elcsentem egy pillanatot
Nappal után, éjjel előtt
Rájuk néztél, majd intettél
S eltüntél a házak mentén
Rendjén
Nem feledtem sose e percet
Azóta neked szántam őket, neked neveltem
S érted sírtam, s mosolyogtam
S érted éltem, majd haltam
Tán sokat vártam...
Minden éjszaka megjelentél
Más világban élesztgettél
S nem szerettem többé a reggelt
A Napot, hogy édes álmomból felkelt
Téged tőlem elrejt...
Számtalanszor üzentem a szent szélell
Dolgoztam a földön rendithetetlen hévvel
Hátha egyszer visszatérsz, odaadhatom
S tán a hangod is hallhatom
Reméltem lesz alkalom...
De Te nem jöttél
Madár se hozta híred
Álmaim zaklatottak
Éberségem hosszabb lett
Fárasztóbb lett...
S egyre gyakrabban mikor virágaimra néztem
Boldogságot egyre kevésbé éreztem
Szenvedtem a hiányodtól
A láthatalan árnyadtól
Vágyaimtól...
Véget akartam vetni ennek
Remények s valóság közti ellentétnek
Táncoljunk abban a más világban
Én várlak ott, legszebb ruhámban
Örök álmomban.
De ha nem jössz értem
Hidd el, megértem
Utolsó üzenetem ez legyen:
Vérben orchideák közt
Ott lelsz engem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
