Jánosi András : Zsolozsma


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 4 órája
Szilasi Katalin 4 órája
Bátai Tibor 5 órája
Nagyító 5 órája
Szőke Imre 6 órája
Filip Tamás 6 órája
DOKK_FAQ 17 órája
PéterBéla 17 órája
Pálóczi Antal 18 órája
Tímea Lantos 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Bara Anna 3 napja
Tamási József 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Mórotz Krisztina 6 napja
Mátay Melinda 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
Janus naplója 4 órája
ELKÉPZELHETŐ 8 órája
Hetedíziglen 8 órája
az univerzum szélén 11 órája
útinapló 14 órája
A vádlottak padján 15 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 18 órája
Zúzmara 1 napja
PIMP 2 napja
nélküled 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Jánosi András
Zsolozsma



Pedig megérkeztem minden alkonykor
fejem lehajtani, s idegen párnák sem
jelentettek álmatlan éjszakákat soha.
Kezem remegése, támaszkodáskor a boton,
sem a megtett út kiváltotta válasz,
hanem az előttem levőről fújó szellő.
A naponta tűkön belémfolyó élet néha
biztosabb léptekre emlékeztet, amikor
még hittem az út végét, a pihenés jogát.
Ma már nem hiszem, tudom.
Tudom az ajkamon felejtett mosoly izét,
tudom a kicsit félrehúzott függöny mögött a sajnálatot,
tudom hogy néz ki a totyogás - egyik lábba botlott másik -
tudom a fejem fölött a kék eget még a felhők ellenére is,
tudom, hogy hiába verem az utat, senki sem fog követni,
tudom a kérdést, a választ, a megrögződést, felvilágosodást,
tudom, annyira érdekelhet más fájdalma mint mást az enyém,
tudom, hogy úgy soha nem fogom tudni elfogadni úgyse,
s tudom, hogy úgyis mindegy . . .

A talpamba tépett vonalak a megtett út
térképe lenne, ha nem fájna kiolvasni belőle
a lépteimre villanó lesütött szemek vádlását.
Eszembe jut a közelmúlt, amikor még rugó
volt lépteim alatt, s menni volt jó: illett az
örökléthez. S az öröklét? Hm . . .ébredést vajudó
reggelek a szélkakast nyikorgatták, csökönyös
ünnepek, mások által kivívott szabadságok miatt.
Télbe fagyott szerelmek józanító étke.
S csak ez a józanság mámoríthat:
Ma mámort játszom minden álmon,
mámort játszom Segesvár és Héjasfalva között,
mámort játszom Nagygalambfalván a kenderben,
mámort játszom Kisbacon minden oszlopos háza előtt,
mámort játszom a közeledő vihar húrjain
mámort játszom homlokom fölött minden ráncban
mámort játszom minden kimondott szóban, lelegzetvételben,
mámort játszom minden csikorgásban, tülkölésben, fénykévében
mámort játszom minden legyintésben . . .

Ennyivé egyszerűsít minden közeledés.
Valóságszeletekre bontott képzeletek éneke,
s a bárányfelhőkből cserzett irha minden fázás.
A legkissebbre húzom össze magam. Félek. Nem
tudok semmiről, s nincs út amihez hozzá ne vertem
volna a seggemet, ha már elindultam rajta.
Vége a nyárnak. A szárnypróbálgatás ideje lejárt.
Ha még mindig nem repülök, itt kell kitelelnem.
Az élet vigyorában ez nem egy megrögzött fintor.
Így indulok egyszer majd észak felé rosszkor,
rosszkor történt eddig minden: mi változna?
rosszkor állok csára, höjcre, s rosszkor jóra is,
rosszkor lakom jól, s ha eszem azt is rosszkor,
rosszkor bicegek egyenes lábakkal s rosszkor csámpásulok,
rosszkor beszélek, ha mondok, s rosszkor hallgatok,
rosszkor ébredek, alszom el, fázok, vagyok makacs,
rosszkor kérdezősködök, gyámoltalankodok, verek le sátorfát
rosszkor egyenesedem ki a jégen is és
rosszkor lesz majd egyszer rosszkor . . .

Hát ennyi lennék! (vállvonás)
Zsolozsmámban megnyugvást kereső sámán . . .








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-16 00:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 23:54   Napló: Bátai Tibor
2025-09-15 22:01   Napló: Janus naplója
2025-09-15 21:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-15 21:39   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 21:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 21:04   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Pszichológiai nézőpont/
2025-09-15 21:02   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 20:21   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-15 19:59   új fórumbejegyzés: Filip Tamás