Elalvás elõtt
nincsenek többé teleírt lapjaim kitéptem őket és komótosan apró rágásokkal elfogyasztottam
a szoba átalakul fényalagúttá
vagy mégis inkább olyanná mint egy gigászi anyaméh
azért fényalagút mert éppen valahova tartok belőle
finoman erezett a mennyezet az ágy
forog velem.a szekrényben egy levágott férfifej
véres mosollyal a szeme fekete és a fény is lassan kihuny
fekete az egész szeme fekete ez iszonytató
de mégsem félek csak egyszerűen nem értem mi az hogy fekete
én azelőtt nem ismertem ezt a színt
mi az hogy azelőtt
az ajtó előtt
a fát hűvös halomba rakták
a holdsarlót szögre akasztották
az aranykaszát elvitték a kommunisták
tegnap is volt Hold és tavasz is
most mindennap tavasz van egy jó darabig
aztán ismét valami jégzsák
amit a fejünkre húznak és mirelitcsirkék leszünk
de ez a jövő vagy
ami már a hátunk mögött fekszik kipipálva az a múlt
mert ledaráltuk páran bele is haltunk
kigyulladt kocsikban vagy a Dunában fulladtunk
az a holdfényes tegnapi tavaszéj
egy három évvel ezelőtti szerelemre emlékeztetett
egy pillanatára ami még itt ragadt az erkélyen belőle
üzenni is akartam
emlékszel mikor utána kimentünk rágyújtani
lusta tigrisként járkált még az izmaimban a megszerzett kéj
egy cigit ketten szívtunk és te olyankor soha nem néztél
a szemembe csak vállamba akasztottad állkapcsodat
a szoba másodpercenként össze-összerándul ezt már ismerem
ez a rengésgyönyör
ahogy a fákat az orkán döngeti hajlítgatja
ez szép ez nagyon szép akár Nanna
akit nem fogok soha megismerni még ha látnám is felboncolva
kis házában mézedények sorakoznak
az én kertemben a félelem ültet fákat
és a türelem sebrózsát terem én nem tudok varrni
pedig összefoltoznám sok régi ruhámat amiben kisgyerek voltam
ebben a házban külön élnek a tárgyak
ha akárcsak egy pillanatra is lehunyom a szemem fel-alá járkálnak és nem látják egymást csak engem néznek kicsontosodva
és a falból is kimerednek nyáladznak
a rothadó arcukat látom a tükörből
a tükör a talpig tükörben magamra kiabálok
megiszok egy pohár vizet visszaköp egy egérarcú
fekete madonna
és rémületbe kövesedik az idő
bezárnak ketrecembe lebilincsel a félhomály
átvágott torkú kakas vére fröccsen valahol
a szomszéd udvarán tessék nyitva hagytam az ablakot
erre besétál egy zsiráf
leül az ágyamra és beszél hozzám ne félj azt mondja ne féljek
legalább az éhség és a félelem maradjon itt kihaló állatainkból
anya jön fel a lépcsőn
nyakán a fej forog és azt kérdi motyogva mit kérek reggelire
ó és hát végül miért is élni rádöbbenek
majd szétszed előbb- utóbb
csigolyákra feldrótozott agyrémület
levágott kezeim helyére csonthártya
szárnyak nőnek
kavicsokat dobok az éjszaka tavába
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -