egy korty nihil (P.Gy-nek)

Látod, ez itten Petri képe, semmi
különös: egy szempár, komlószag,
száj, szakáll, a gégefője már beteg,
(a láncdohány) egy féldecis pohár
előtte mindig üresen a Batthyány
ABC mögötti presszó asztalán.

Kettőezerhat január huszonakár-
hányadikán eszembe jutott, ami
minden napra ráfeszül egy ideje,
(˝amíg lehet˝) és hiába a minta,
a profán szövegek mormolása,
a művészet minimumánál
tovább még nem jutottam.

Mi mind felszínünk sebeit
kaparjuk, mélyen szántón,
benőtt körmeinket rágva, közben
olyanokká akarunk válni, mint a,
de csak olyanok lehetünk mintha,
ez természetesen túl kevés nekünk.

Semmi sem elég, pedig oly mindegy,
hisz a végén elölről kezdhetünk
valami újat, tiszta lappal, így még
nehezebb elfogadni, hogy független
a változó és mérhető a szívhang, agy-
hullám, a kórterem kis asztalán egy
kötet biztos és a vesetál.

A futószalagnál szakmunkás
kezeinkkel a fröccsöntő formába
nagy igyekezettel tömködjük a
testetlen anyagot, munka után
precíz pöccintéssel állítunk
egy dekket röppályára,

aztán várunk, hogy a nyájas vásárlók
értő kezei között a műanyag formát bont,
megszilárdul, végül küldetése teljes-
ítésével a valami a semmi
különösségébe simul, jó esetben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.