Haikuk füzetlapon 8

Nyári este

Ragyog fent a Hold
Üldögélsz az udvaron
S jól érzed magad


Magány

Csendből font falak
Szerelmek hallgatása
Ma körül ölelt


Örvényben

Örült vágyakat
Sodor a hallgatásod
Mélységük rémít

M7

Semmibe rohan
Az autó áradat
Csak nézd az utat


Éjjel az M 7-en

Semmibe rohansz
A fényszóró csak percnyi
Alagutat vág


Az út szélén

Fáradt szerelem
A könnyű, olcsó vágyak
Több helyen állnak
Rádió

A zenekar szól
Különös lágy zengéssel
Dal száll az éjben


Koppanó cseppek
Sátrunk vizes ponyváján
Összezár minket


Cseppenő cseppben
Nyári zápor moraja
Körbe vesz engem


Cseppenő cseppek
Vibráló halk sóhaja
Körbezár engem
Sopronban jártam
Nem ezt a várost vártam
Harminc év telt el


Sopron utcáin
Én is turista vagyok
Idegen otthon


Parádi üveggyár(PCM)

fekete zászló
kétszázkilencvenhét év
múlt jövő nélkül

három év múlva
lenne háromszáz éves
Lesz munka nélkül
Gyertya

Gyertyaláng lebeg
Melengeti szívedet
S nincs sötét bent


Esti mese

Mese szava száll
Csak tied gyermekkorod
Tündérvilága


Messze vagy

Vágtass réteken
Át a szabad kék égen
Hogy elérj hozzám
romos házfalak
körben burjánzó vad gaz
nyílik egy rózsa


Kopog az eső.
Hallgasd! Szerelmem szava.
Simogat, altat.


Kopog az eső.
Halljad! Neked dalol, ha
szavam hallgat.


kopog az eső
ritmusa lassul gyorsul
vágyaink sodra
A kerti csendben
egy költő elmerengve
a falnál pisil


A kertek csendjén
egy költő elmerengne
Zápor űzi be


A kerti csendben
költőnk széttépett lelke
Verseket formáz


Madárdal altat
Halk susogó falevél
A csend is hallgat
Hamletti kérdés:
Mézédes eperszemek
dzsem legyen? Leves?


Áll a levegő
A méhek zümmögése
méz csendbe dermed


Virágok hajolnak
Kanyargó kerti útra
Jön és fut tova


Sündisznó motoz
Rózsabokor tövében
Nem ír haikut
Lenyugszik a Nap
Fényed fényörvénye hat
Magányos pasas


Rózsák a parkban
Feslő bimbók tavasz van
Mosolyod vagyok


Nagycenk

Múlt nagyságának
Jelen állít emléket
Élet-töredék


talány? múlt s jövő
egybeszerkesztett mindent
a sodró idő
Láz

Lázörvény sodor
Sorsom az időtlenség
Kortalan foglya


Mámor

Eldőlnek a fák
Érzem a bor mámorát
Olcsó pillanat


Részegség

Fejemben dobol
Minden megivott korty bor
Olcsó mámora
Március
1.
Gerlepár fészkel
A villanyoszlop öblén
Nem vártak tavaszt

2.
Vaskos zöld rügyek
Tulipánok tolják szét
A fagyott földet

3.
Nárciszok törnek
A tavaszi napfényre
Fehérzöld kúpok
*

piaci forgatag
rohan sodor elragad
lábadra  lépnek
Márciusi hajnal

Deres a határ
Fázósan hallgat csendje
Még ott vagy benne


A kert ma csendes
Nincs benne gyerekzsivaj
Ideképzelem


Játszom a szóval
Tudattalan tudatba
Formázva őket

Napjaim fogynak
Sietve kell elmondani
Vers álmaimat
Te is lehetnél

Száműzött vándor
Ballag át az éjeken
Hozzád érkezett


Úton

Híg verítékszag
Egy útszéli csehóban
Iszom a kávét


A világ

Ha néha dől is
Összetör is ellapít
Nyílik még virág
Elszáradt szirmok
Szemétbe dobott rózsák
Elmúlt egy Nőnap


Március 8.

Tulipánjaim
jégbe fagyva várnak: Egy
tavaszibb napot.


Álom

Szunnyadt éjszaka
Mosolyod a szív hangja
Bennünk dobban

Az éj átölelt
Én veled szeretkeztem
Álmod igézte
időm végtelen
nehéz haikut írni
kevés idővel

Ingek

Gyűrött kék ingek
Lógnak szekrény oldalon
A vasalás vár

Nézz az égre!
1.
Végtelen égen
Csend fodrozódik kéken
Enyém míg nézem

2.
Állnak a felhők
Futni látszik fent a Hold
Mély szürke égen







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.