VÁRJ
Várj rám,mikor a völgyben az őszi csend
Avarba hullt tűzfátyla se lobban
Sóhajod se kél, már visszhangja sincsen
Társa vész a szónak elhagyottan
Várj rám,ha az éjben csillag se rebben
Merengő taván alszik a kék ég
Várj rám,ha elnyelt a vad fergetegben
A hullámtalan tengernyi mélység
Várj rám akkor is, ha már nem kiáltok
Terhem a sors bőkezűn tetézi
S úgy ítél, mások bűnéért kiátkoz
Stációm szótlanul végignézi
Várj rám,indulok, és visszatalálok
Kiveri testemet újra a láz
Felejtsük el a halálra vált álmot
S hidd,hogy megérkezek hozzád,ha vársz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
