Fõnixként ébredj


/D.J.születésnapjára/

Csitul a vihar,megtörik üszkös árja
Elengednek sorsfordító kezek
Lépd át önmagad árnyékát
Hamár jeltelen jellé vált
A lángolás,s az emlékezet
Fellobbanó hold-udvarára
Hullnak szét a hamvadó évtizedek

Ne sajnáld,mert nem gyötör többé lázroham
Nem hevít ábrándos életösztön
A vakmerők bátorsága
Sem vonz már hínárba,sárba
Békülj meg a lázadók között
S viseld el a sorsot rádszabottan
Csak annak köszönj,aki visszaköszön

Nincs öncsalás,nincs vakhit,nincs balitélet
Mi kedvedre boldoggá varázsolt
Földhöz ragadt ősök nyomán
Érlelt a sors a homlokán
Jussként,hol trónt,hol bitót ácsolt
Reményt adott,vagy semmivé tett
HogyFőnixként ébredj majd a parázsból


         2003 02 02










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.