Szöllősi Mátyás : Fény és sötétség, selyem és salak


 
2841 szerző 39159 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 9 órája
Gyurcsi - Zalán György 11 órája
Bara Anna 12 órája
Mórotz Krisztina 15 órája
Ocsovai Ferenc 15 órája
Ilies Renáta 17 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Köves István 18 órája
Horváth Tivadar 22 órája
Duma György 1 napja
Hodász András 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 14 perce
Janus naplója 8 órája
Bátai Tibor 9 órája
Zúzmara 10 órája
az univerzum szélén 16 órája
ELKÉPZELHETŐ 19 órája
csega 23 órája
Gyurcsi 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
Bara 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szöllősi Mátyás
Fény és sötétség, selyem és salak



Rongyos selyem sodor. A szívem partja gond
és bomlok, mint az álmos hajnalok,
lefoszlik minden és a kékes ajkamon
nincs szó, miből megoldást marhatok.
Túlbőgök mindent: a visszhang a csend.
A gomolygó magány szélcsendje leng,
mit lelkem táján súlyként tarthatok.

Lelkemet rongyolom le furcsa zátonyon
s ahogy lelépek: elbotlok a szélben.
Darabokban, de fényt gyújtok a szárnyadon
a zuhanás és semmi közt: a mélyben.
Szárnyalok, úszok, próbálom a csendet
befogni, földet súrolok s a mennyet,
lágy-sodrú gomoly mozdul benned ébren.

A testem elhagytam, ne gond sodorjon,
csúszok és próbállak megérteni.
Testbe verekszek, taszítok a csonkon,
s a lelked villan, kezdesz fényleni
és oldódik az ingovány talaj;
a szó a fodros köd-gomolyba mar,
a szertelen reményben ing.

S átgondolom… Remény lenne? Nem az!
A múlt kénköves, rázó sodra ver
és ráadásul most felgyújtom azt,
amit a tested élő lelke mert:
tudod! Kezedben volt a változás,
a könny szemedben fény-árny-gödröt ás,
megdermedek s nem érdekel ravasz

Játszadozásod, hogy „Így, úgy… legyen,
elhagytak… vissza? de ő szereti
a lelkem…” – én azt mondom: Ne legyen!
Önzésem vezet a végletekig.
Az én tiltakozik, mégis akarja,
Mint mikor éhes, s csak szag fodra marja
lenn mélyen, rágok: a gyökeredig.

A sorvadás fellobban benn a bélben
és lelkem megszáll, mint a pestis:
elnyújtózok és álmom, mint az éjben
mártózó látomás; lelök, visz,
sodor tovább… S a lelkemből a porzás
a roncs-anyagban néma szóra oszlást
sikolt! A tested harcol és hisz.

Majd körbenézel itt az inga-térben;
úgy, mint aki pusztába lát;
− sivatagi álom cseppet remélten –
a torzult tér nem várt csodát
kapott: a lelked tartó gépezet
le-föl jár, elvesz ítélet helyett
s lelkedből apró részeket dob át

a szóba: de a gondolattalan
tested lefoszló, csonka részei
vágynak, s nem értenek alaktalan
mondatokat. S lelked bezárod… Mi
marad neked, ha lelkem elvonul?
Sötétség múltba fagy? A salak szétgurul?
A test süket! S a lelked hallani

sem akar, nem bízik és csak hiszi,
hogy az a béna nem szül majd igent;
a test sorvad, s a múltad mérgei,
bosszúvágyaid visszajárva bent
rácsattannak! s fényem hiába nyújt kezet:
nem fog mást csak híg, süppedős, ónos levet,
sötétséged folyik, széthull a csend.

A szó, a gondolat kegyetlenségben ég
a fényem szövevényes szálain,
hogy újrakezdődjek – még ha nem is lét –
a szívem érző, borzongó határain.
S hagyom a tested: bugyogjon, gagyogjon.
A lelkedet, hogy a múltjába fagyjon
a négy elem szétfoszló tájain.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-13 08:50   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-13 00:17   Napló: Janus naplója
2025-07-12 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-07-12 23:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 22:36   Napló: Zúzmara
2025-07-12 22:01   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 21:37   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 19:05   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 18:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 18:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Horváth Tivadar őrület