Szöllősi Mátyás : Fény és sötétség, selyem és salak


 
2845 szerző 39303 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 3 órája
Nagyító 6 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Ötvös Németh Edit 18 órája
Gyurcsi - Zalán György 21 órája
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Bara Anna 1 napja
Tamási József 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Duma György 3 napja
Mórotz Krisztina 4 napja
Mátay Melinda 4 napja
Filip Tamás 5 napja
Csapó Angéla 6 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
Albert Zsolt 7 napja
Ligeti Éva 7 napja
Serfőző Attila 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Bátai Tibor 7 órája
PIMP 7 órája
Janus naplója 10 órája
az univerzum szélén 10 órája
nélküled 14 órája
az utolsó alma 16 órája
Ötvös Németh Edit naplója 18 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Conquistadores 1 napja
fejlakók 1 napja
Minimal Planet 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
- haikukutyin - 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szöllősi Mátyás
Fény és sötétség, selyem és salak



Rongyos selyem sodor. A szívem partja gond
és bomlok, mint az álmos hajnalok,
lefoszlik minden és a kékes ajkamon
nincs szó, miből megoldást marhatok.
Túlbőgök mindent: a visszhang a csend.
A gomolygó magány szélcsendje leng,
mit lelkem táján súlyként tarthatok.

Lelkemet rongyolom le furcsa zátonyon
s ahogy lelépek: elbotlok a szélben.
Darabokban, de fényt gyújtok a szárnyadon
a zuhanás és semmi közt: a mélyben.
Szárnyalok, úszok, próbálom a csendet
befogni, földet súrolok s a mennyet,
lágy-sodrú gomoly mozdul benned ébren.

A testem elhagytam, ne gond sodorjon,
csúszok és próbállak megérteni.
Testbe verekszek, taszítok a csonkon,
s a lelked villan, kezdesz fényleni
és oldódik az ingovány talaj;
a szó a fodros köd-gomolyba mar,
a szertelen reményben ing.

S átgondolom… Remény lenne? Nem az!
A múlt kénköves, rázó sodra ver
és ráadásul most felgyújtom azt,
amit a tested élő lelke mert:
tudod! Kezedben volt a változás,
a könny szemedben fény-árny-gödröt ás,
megdermedek s nem érdekel ravasz

Játszadozásod, hogy „Így, úgy… legyen,
elhagytak… vissza? de ő szereti
a lelkem…” – én azt mondom: Ne legyen!
Önzésem vezet a végletekig.
Az én tiltakozik, mégis akarja,
Mint mikor éhes, s csak szag fodra marja
lenn mélyen, rágok: a gyökeredig.

A sorvadás fellobban benn a bélben
és lelkem megszáll, mint a pestis:
elnyújtózok és álmom, mint az éjben
mártózó látomás; lelök, visz,
sodor tovább… S a lelkemből a porzás
a roncs-anyagban néma szóra oszlást
sikolt! A tested harcol és hisz.

Majd körbenézel itt az inga-térben;
úgy, mint aki pusztába lát;
− sivatagi álom cseppet remélten –
a torzult tér nem várt csodát
kapott: a lelked tartó gépezet
le-föl jár, elvesz ítélet helyett
s lelkedből apró részeket dob át

a szóba: de a gondolattalan
tested lefoszló, csonka részei
vágynak, s nem értenek alaktalan
mondatokat. S lelked bezárod… Mi
marad neked, ha lelkem elvonul?
Sötétség múltba fagy? A salak szétgurul?
A test süket! S a lelked hallani

sem akar, nem bízik és csak hiszi,
hogy az a béna nem szül majd igent;
a test sorvad, s a múltad mérgei,
bosszúvágyaid visszajárva bent
rácsattannak! s fényem hiába nyújt kezet:
nem fog mást csak híg, süppedős, ónos levet,
sötétséged folyik, széthull a csend.

A szó, a gondolat kegyetlenségben ég
a fényem szövevényes szálain,
hogy újrakezdődjek – még ha nem is lét –
a szívem érző, borzongó határain.
S hagyom a tested: bugyogjon, gagyogjon.
A lelkedet, hogy a múltjába fagyjon
a négy elem szétfoszló tájain.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-14 02:54   Napló: Hetedíziglen
2025-09-13 23:50   NAGYÍTÓ /Filip Tamás:kérem a következőt/
2025-09-13 23:00   Napló: Bátai Tibor
2025-09-13 22:19   Napló: PIMP
2025-09-13 20:20       ÚJ bírálandokk-VERS: Filip Tamás Utazni kell
2025-09-13 20:06   Napló: Janus naplója
2025-09-13 18:57   Napló: az univerzum szélén
2025-09-13 15:44   Új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-09-13 15:26   Napló: nélküled
2025-09-13 14:41   NAGYÍTÓ /Vajdics Anikó:Tiszta szívvel?/