Szöllősi Mátyás : Fény és sötétség, selyem és salak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37712 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bertók László
  Platón benéz az ablakon
Új maradandokkok

Farkas György: Kezdet
Szakállas Zsolt: Fészekürítők
Kiss-Teleki Rita: hiába emlék
Tóth János Janus: még sincs
Szilasi Katalin: Átváltozás
Ötvös Németh Edit: matek
Bátai Tibor: folyamodvány
Albert Zsolt: Zsoltár
Bak Rita: Hangok, kissé érthetetlenül
Farkas György: Móló
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 39 perce
Farkas György 17 órája
Bátai Tibor 1 napja
Köves István 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Nagy Zsuzsanna 3 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Albert Zsolt 5 napja
Csapó Angéla 6 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Franczen Bea 6 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Szilasi Katalin 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 28 perce
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 órája
Bara 3 órája
Minimal Planet 4 órája
K.Mária 17 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 22 órája
nélküled 22 órája
fejlakók 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Zúzmara 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Vendég 2 napja
mix 3 napja
fejlakók... 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szöllősi Mátyás
Fény és sötétség, selyem és salak



Rongyos selyem sodor. A szívem partja gond
és bomlok, mint az álmos hajnalok,
lefoszlik minden és a kékes ajkamon
nincs szó, miből megoldást marhatok.
Túlbőgök mindent: a visszhang a csend.
A gomolygó magány szélcsendje leng,
mit lelkem táján súlyként tarthatok.

Lelkemet rongyolom le furcsa zátonyon
s ahogy lelépek: elbotlok a szélben.
Darabokban, de fényt gyújtok a szárnyadon
a zuhanás és semmi közt: a mélyben.
Szárnyalok, úszok, próbálom a csendet
befogni, földet súrolok s a mennyet,
lágy-sodrú gomoly mozdul benned ébren.

A testem elhagytam, ne gond sodorjon,
csúszok és próbállak megérteni.
Testbe verekszek, taszítok a csonkon,
s a lelked villan, kezdesz fényleni
és oldódik az ingovány talaj;
a szó a fodros köd-gomolyba mar,
a szertelen reményben ing.

S átgondolom… Remény lenne? Nem az!
A múlt kénköves, rázó sodra ver
és ráadásul most felgyújtom azt,
amit a tested élő lelke mert:
tudod! Kezedben volt a változás,
a könny szemedben fény-árny-gödröt ás,
megdermedek s nem érdekel ravasz

Játszadozásod, hogy „Így, úgy… legyen,
elhagytak… vissza? de ő szereti
a lelkem…” – én azt mondom: Ne legyen!
Önzésem vezet a végletekig.
Az én tiltakozik, mégis akarja,
Mint mikor éhes, s csak szag fodra marja
lenn mélyen, rágok: a gyökeredig.

A sorvadás fellobban benn a bélben
és lelkem megszáll, mint a pestis:
elnyújtózok és álmom, mint az éjben
mártózó látomás; lelök, visz,
sodor tovább… S a lelkemből a porzás
a roncs-anyagban néma szóra oszlást
sikolt! A tested harcol és hisz.

Majd körbenézel itt az inga-térben;
úgy, mint aki pusztába lát;
− sivatagi álom cseppet remélten –
a torzult tér nem várt csodát
kapott: a lelked tartó gépezet
le-föl jár, elvesz ítélet helyett
s lelkedből apró részeket dob át

a szóba: de a gondolattalan
tested lefoszló, csonka részei
vágynak, s nem értenek alaktalan
mondatokat. S lelked bezárod… Mi
marad neked, ha lelkem elvonul?
Sötétség múltba fagy? A salak szétgurul?
A test süket! S a lelked hallani

sem akar, nem bízik és csak hiszi,
hogy az a béna nem szül majd igent;
a test sorvad, s a múltad mérgei,
bosszúvágyaid visszajárva bent
rácsattannak! s fényem hiába nyújt kezet:
nem fog mást csak híg, süppedős, ónos levet,
sötétséged folyik, széthull a csend.

A szó, a gondolat kegyetlenségben ég
a fényem szövevényes szálain,
hogy újrakezdődjek – még ha nem is lét –
a szívem érző, borzongó határain.
S hagyom a tested: bugyogjon, gagyogjon.
A lelkedet, hogy a múltjába fagyjon
a négy elem szétfoszló tájain.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-06-22 12:15   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 11:16   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2021-06-22 10:47   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 10:17   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2021-06-22 09:55   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2021-06-22 09:28   Napló: Bara
2021-06-22 08:00   Napló: Minimal Planet
2021-06-22 07:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna időkanyar, avagy mindörökké Debrecen -
2021-06-22 07:42   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 07:24   új fórumbejegyzés: Bara Anna