Szegényen panaszos fák hajtják egymásra fejüket,
Vacognak a lomha, hűs nyárt hagyó éjben.
Lusta nevető füst kapja kalapját,
S lomhán pislog bele csókjába,
Melyet puhán fogadnak a házak;
Ekkor szégyenlősen zavarnak az első
Csintalan napsugarak:
Újra csók puhán, s búcsúzás
