Lepkeszárnyak távolodnak, messzeségben térdepelnek az angyalok.
Ismét fáradtan karikás szemmel ébredtem,
s te öleltél rajtam még egy utolsót és szaladtál el a hajnalt borító ködben.
Bennem fátyolosan ébredt a reggel,
könnyes dér lapult zsebemben hímzett zsebkendőbe csomagolva,
s így mámorosan talált rám a nyújtózkodó napfény a nedves avarban.
