Messze tájakon

Téli hónapok hóval fedett tájain
jégvirágos reggel köszönt mindig zúzmarásan vidámat kacsintó tekintetével,
puha pelyhek keretezik szempilláit,
s messzi tájakra varázsol,
hol a hűvös szellő enyheséget osztó ölelése vár:

                     Selymes fuvallat ringatja el illatos fűszálakba borítva a széles mezőket,
                     Magányos fák emelik karjaikat az égre,
                     Szikrázó- vakító napsütésben bársonyos gyengédséggel simul a táj ,
Játékos fiatal gazella raj vonul,
                     Csendben leselkedő szuszorgó nagy vad bujdosó rejteke előtt,
                     Csip- csap madarak hangjai ébresztő riasztása csak néma jel,
Nehéz léptű szőrős mancsát nyalogatja éppen
Robosztus oroszlán vad sörényébe burkolózva,
hol ostorozó tajtékzó vágy lapul.

S mikor ébredünk: suhanó tájakon pillanat magányában hiszünk!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.