Reményeim
Ó elveszek benned,
lobog az Ősz, tüzei gyúlnak,
mindig újra és újra
megszületsz, mikor azt hiszem
már, hogy újra elveszítlek.
Nincs múltunk, csak haragos zöld fű,
ahol erényünk veszett,
felettünk lombos felhők úsznak,
és fürdik muzsikás hangodban
lobogó kedvem, hogy később
csöndesen elügessen kielégült
testem, és lelkem, asszonyi csókod
erejétől összekovácsolja bennem a
sűrű örömöt, és harcom után most megállok,
hogy csöndesen szemléljem magam
zöldesen erezett szemeidben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
