A tegnap illata



Nem bűvészkedem már –
nincs is bennem bűntudat, a várt
pillanat miénk, feltörted zárt világom,
reményem folyamát fény felé kormányzod,
csókod édes ízű, lelkemnek friss vizű
forrás vagy; - együtt barangolunk új világunkban, testünk
körül lebeg a derű, s amerre járunk,
jeleket hagyunk, apró fénycsillagokat, s úgy
lépkedünk ringva, álmatag arccal, hogy hull
ránk a hajnali harmat lágyan, s látjuk a
földszagú dombokon tántorogva
meginduló munkásokat, ahogy avató kézzel
a tőkéken ringó szőlőfürtöket
hangos szüreti hajnalokra előkészítik,
és éltető szövetű nehéz bor születik
a hordók érlelő dongái alatt, s aki issza
az újbort, részeg arccal
kábul, és lassú táncban ringva egyesül
mámorával, ahogy mi is, nehéz illatú gyönyörünk
brokátján meztelenül, fátylainkba csavarodva,
világunkba veszve, heverünk aléltan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.