Egyre kísértõbb minden pillanat...
Csókolom szemeidet; lelki tisztulásom vagy,
a teljes megvalósulásom, apró fénycsillagaid a
holnapot is beragyogják, és nem fog
rajtam már semmi fenyegető bosszú, vagyok a jó,
nem magamért, kevélységem a múlt, magamra
veszem a szeretet igáit, szelíd és alázatos a
színem, Rád lehelem a lelkem, könnyű a terhem,
nem kiabálok, ha vétkezem is, gyarlóságból teszem,
kimondom mindig a szót, és kincseimet
titokban tartom, és sötét tájaimon is
felvirradt most. Igazság a lélek jósága, és a magam
kedvéért is vagyok jó; lerázom a port, a
bűn hazugságból és gyarlóságból való, ma
látlak vakon is, kitapintalak a levegő - lebegő
molekuláiból, néma vágyaim átlényegülnek
testedben, és megtisztult lélekkel Isten előtt
is felajánlom magam, és magamra veszem
minden terhed, könnyű lesz neked, őrző
szemeid vigyáznak majd rám, és egyre
kísértőbb minden pillanat, ami megingat, s feléd dönt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
