Haldoklom

Haldoklom.
Koszos életemben ázva,
Piszkos bőrömben fázva.
Haldoklom.

Haldoklom.
Szenvedő remények alatt,
Görcsölő gyomorsavak.
Haldoklom.

Haldoklom.
S nem néz már a szemem,
De ha becsukom, szenvedem.
Haldoklom.

Haldoklom.
Csukott szemhéjak mögött is,
Őt látom akkor, holtomig.
Haldoklom.

Haldoklom.
Ágyban hemperegve, kínban,
Visítva könyörgök holtomiglan.
Haldoklom…

Haldoklom.
Szép nyári harmat Édenben,
Hadd ízlelém cseppjeid idelenn.
Haldoklom.

Haldoklom.
Bárcsak ne lennék érző lélek,
Bárcsak kő lenne szívem helyett,
Bárcsak ne lennék finom idegzetű,
Lennék inkább büdös, süket, vak tetű.
Haldoklom.

Haldoklom.
Mert a tetű is értékesebb nálam,
Méltóbb a boldogságra nálam,
Nem éri meg tovább élnem,
Nagyságát fel nem érem.
Haldoklom.

Haldoklom.
El akarok vonulni az emberektől,
Mint ki menekül mindenki elől.
Szívem béna, eszem sivár,
Bénult testben nincsen sugár.
Haldoklom.

Haldoklom.
Mégis: Emberek, könyörgök!
Szeretetetekért hörgök.
Szeretném, ha szeretnétek,
Engemet megértenétek.
Haldoklom.


Haldoklom.
Vessünk véget e bús komédiának,
Istenem, kérlek, adj a halálnak!
Mindegy ki szúr, mindegy mi lesz,
Lelkemben örök szenvedés esz.
Meghaltam…
S nem hullnak könnyek senki szeméből,
Nem rázkódik mell heves bőgéstől,
Csak csend csurog-csepeg,
A bukott holttetem felett…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.