Reggel nagymosásba adjuk

Ötször-négyharmincas szobánk ablakán

kis cinege függeszkedik -

már több napja látom őt; megszoktam

és hiányzik, ha máshol röpköd...

Úgy pattognak bennem a hosszú éjszakák,

akár az akác-gyújtós a cserépkályhában.

Serceg a tűz -

a bükk-parketta csillogó fényében könyveim;

lányom játék-kígyói

és színes ceruzái nézegetik magukat.

Feleségem szekrényéből Fa-szappan illata árad;

hamarosan hazaérkezik a gyárból.

Szemében hozza utolsó csókunk melegét.

Hajából kifésüli a még éjszaka beleragadt szavakat,

a ki nem mondott gondolatokat - - -

Vagy két hónapja - takarékosságra hivatkozva -

a másik szobában alszik...

Tervei szerint egy hónapban szex-napot tartunk majd...

Pedig egykor egész szex-hónapokat tartottunk;

azóta is konyak ízű

és szalámi szagú éjjelek kísértenek.

Lassan talán öregszik magányom is.

Hat nap múlva betöltöm a harminchármat,

ha esetleg megérem...

Az asszony jöttét várom - a csempe forró,

akár a testem.

Belép. Vetkőzni kezd a szekrényajtó előtt -

szégyenlősen mint a csitri lányok.

Ruhái leomlanak testéről és megtelik a szoba

fojtott szerelemmel.

Fordul a kulcs a zárban; a könyvesszekrényen

szunnyadó vadgesztenye állatkák

jólnevelten hátatfordítanak...

Csak még előbb el kell felejtenünk, hogy éjszaka

újra idegenként fekszünk

és álmainkat, gyűrött lepedőnyi vágyainkat

reggel nagymosásba adjuk...

                                                 Balassagyarmat , 1979. november 21.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: A szókimondás évada(antológia), 1988
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó