Szakács Eszter : Életéjek, halálnapok

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39081 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Vajdics Anikó
  Takarodó
Új maradandokkok

Péter Béla: A végső út kezdete
Szilasi Katalin: A nem várt
Gyurcsi - Zalán György: blekenvájt
Serfőző Attila: Ébredés
Serfőző Attila: Éjfél után
Ötvös Németh Edit: Amikor elszakad
Duma György: A vándor batyuja
Siska Péter: Archívum
Tamási József: egymásra zuhant napok
Tímea Lantos: Felezővonal
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 10 órája
Tóth János Janus 11 órája
Farkas György 12 órája
Serfőző Attila 14 órája
Szőke Imre 14 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Tamási József 17 órája
Péter Béla 21 órája
Nagyító 21 órája
V. Szabó Mátyás 1 napja
Geréb János 1 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Tímea Lantos 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Ocsovai Ferenc 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 5 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Nyakas 4 órája
nélküled 6 órája
az utolsó alma 9 órája
az univerzum szélén 10 órája
Sin 11 órája
Bátai Tibor 23 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 1 napja
Janus naplója 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Baltazar 2 napja
útinapló 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
mix 3 napja
fény árnyék 3 napja
Szuszogó szavak 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szakács Eszter
Életéjek, halálnapok

I.

Álmomban irányítani tudom a képek sodrását,
bár medrüket megválasztani nem:
egy labirintus sötét falai közt áramlanak.

A falakon idegen írás beszél a népről, ami vagyok.
Életéjek, halálnapok ismétlődő jeleit olvasom
a spirál alakban írt hosszú sor legbensőbb s legszentebb körében.

Hová visz az álom vérkeringése, miféle szív pumpálja,
melynek titkát nem ismerem, mely csak visszautasítani tud,
s ágyamba küld, hol folyton újrakezdődik a reggel…?


II.

Én azonnal ébredek, ha Éósz ujja érinti homlokom,
s ablakot nyitok, hogy a teljesületlen álmok
felszállhassanak a fényben az istenek színe elé.

A kétely ragyogása előtt némán meghajtom fejem,
de a virágládákba friss mentát és turbolyát ültetek
a hőségtől remegő levegőjű teraszon.

Jól esik azt gondolni, hogy még nem vagyok kész semmire,
ahogy nem voltam kész osztozni az éjszakákon.
Jó tudni, hogy ugyanott, de nem egy időben élek veled.


III.

Talán életálmot bocsátottak szememre a Moirák?
Látom a város délidőben izzó, fehér házait,
a szolgálók rituális árnyjátékát a küszöbön.

Megszentelt olajfánkat a kertben: mikor szobámból kiszöktetett az éj,
vigasztaló törzsét hányszor öleltem át!
Majd évekkel később a csillagképekkel terhes nyári égbolt alatt

ahogy függőágyak ringásába pólyáltan várjuk a langyos esőt.
S bár siettet a fájdalom, a következő kép előtt érthetetlen félelemmel megtorpanok:
végtelen, homokos parton egy gyermek fut, nyomában a tenger.


IV.

Megérintem a szeretők nedves testével, mint ecsettel
a fövenybe rajzolt, különös alakú ábrát:
ma ezzel gazdagítom palotám kincstárát.

Az egymáshoz verődő pajzsokból és a saruk surrogásából
holnapra kedvező szélirányt jósolok a hajósoknak.
Megtanult türelemmel fogadom a felkínált szárnyat.

Elmém üres, mit sem ért a rózsák illatából:
mint újszülöttet, háromszor emelem urunk felé a pirkadatban,
mégis, mintha valaki maszkon át mondatná az imát velem.


V.

Hüpnosz mezején megfeledkezett rólam az idő.
Tizenhét éves vagyok, könnyű bokaláncom ismételten felajánlom
a találomra nyitott naptár első lapjáért cserébe:

választott napomat kell ezután mindig újraélnem,
míg egy szőlőfürtök illatától hűvös, zöld teremben
valaki folyamatosan ismétli a gondolataimat.

Ágyam tömör támlájára az istennő baglya száll, figyelmen kívül hagyva
az ismerős hangok suttogását, a láthatatlan kezeket,
melyek enni és inni adnak a testnek, amit néha fentről megpillantok.


VI.

Minden út kígyóvá változik előttem:
nincs erőm szálanként felfejteni e látomás szövetét.
A leleplezett sírás földje ez, lélek vegyítése az alkonyattal.

A számban folyékony hamu, olaj és hányás íze:
a szűnni nem akaró sírás ismerkedik így a tűzzel,
melyben a megtagadott tükröket égettem el.

A szél egyetlen mondatot őröl emlékezetében,
s az éjszaka jöttét hólyagos nyelvem szebben dicséri,
mint a szív felé lassan emelkedő árnyék.


VII.

És megint a folyosók visszhangtalan, fojtó mélye.
A falra festett, türkizkék szem tekintetével hosszan kísér,
bár még érinthetetlen vagyok, mint az oltáron égő tűz,

mely tűzben meghasadt tükrök hangjából megértem,
hogy egy kéz most dob mérlegre értem fél talentum ezüstöt
a kagylókürtökkel zsúfolt áldozati szobában.

Hallom a zihálást, mely már nem az enyém, mert többé semmim se lehet,
csak az a hely, hová a beavatottak fehér köntösét viselve érkezem,
a hely, hol nem leszek más, mindössze vér és hamu és emlék.


VIII.

Egy egész nép vagyok, ősanyja minden létezőnek!
Iker fiaim a kelő és nyugvó nap, de csak egyikük hallhatatlan,
érte kell hajamon a megperzselt föld színét viselnem.

A fák bennem lélegeznek, hullámokkal én táplálom a vizet,
szívem erős dobogása tartja távol tőletek a holdat.
Fejemben szél fúj, csillagos párnán nyugszik el.

Megtérni e hely ítéltetett nekem, hogy Endümiónként
álmaimba zárva, csukott szemhéjamon át
örökké a változatlanságával kérkedő eget nézzem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Az év versei (Budapest, 2004)
Kiadó: Magyar Napló


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-06-18 19:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Tímea Lantos Finommozgás
2025-06-18 18:28   Napló: Nyakas
2025-06-18 18:12       ÚJ bírálandokk-VERS: Farkas György cím nélkül (23)
2025-06-18 14:49   Napló: nélküled
2025-06-18 13:44   Napló: az utolsó alma
2025-06-18 13:33   Napló: az utolsó alma
2025-06-18 13:30   Napló: az utolsó alma
2025-06-18 13:05   Napló: nélküled
2025-06-18 12:44   Napló: nélküled
2025-06-18 12:28   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella