Rapszódikus rapp-szó Diának

Kint a téren, magabiztos fehéren
Csak te voltál ott daloltál a téren-
Ajkadról szólt a dal Dia, diadalod
Egy hambiba oltanom
nem hagytad.
Nem volt holnapom,
kiadtad
Szív-panelod.
Pedig sokat szívtam el ott.
S bódító hittel hagyott nyugodni a létem
Mert benned benned csak benned éltem.
De ledőltél mint Camelot.
S lelkem sajdul, mer’ meghalt Arthur.
Mer’ halottak mind a szív királyok
Levágták őket a kardvirágok.

Ott ágál kinn a fánál, mint élő kínt ha látnál.
Ez a lány kész talány, őslamúr és magány
Van a szemében,
ez volt a legszebb az egészben.

Kint álltál, kit vártál, ott álltál nem láttál.
Ó Dia mi a kód, mondd Dia milyen kópia
kell neked. Eladom érted a lelkemet.
De csak nézel s kivesézel a pénzzel
Hogy nekem nincsen,
míg más a földre is ezt kell hintsen.
Én meg túl pár léleklincsen
Válaszom keresem.
Szememet szemedre szegezem.
Ezt nevezem, ezt nevezem szerelemnek.
De te nem nevezed, szemed elszegezed;
Ó Diána mondd minden hiába,
Nem jössz velem a pink-világba?
Őszintén Dia, velem van a hiba,
Bennem van a rossz,
ami téged ostoroz?
De nem felel, minden kérdést elterel;
Nagy a csönd, nagy a fáj
majd kiönt, majd rám csöppen,
Hogy nem vagy enyém csöppem.

Jár a láb nő a táv, valaki fojtogat,
Fejembe egy édes nevet mondogat
A lelkiismeret
kit nem ismerek.
Mint betonpalánkon a kisgyerek
kézzel-lábbal vadul integet, a neved:
Diána, mindig csak Diána
Lelkem vérvörös kristálya.

Vége örökre, a csöndbe röhögve
Kendd rám emléked,
Nem fáj nemléted.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Fészek, 2005.05.05