Mert oly mindegy hol járom be tested dûlõit

nincs mese kíméletlenül őszintének kell lennem
mert oly mindegy hol járom be tested dűlőit
az apró örömök apró csodák már a múlté
de mégis szemedben fájdalmas fényt látok
felém röpül tenném forgatnám már vissza az idő kerekét
de nem lehet
én és te így vagyunk egy és egész
mondtam már hogy szép a bőröd
talán ismételnem kellene naphosszat
hogy ájultan szeretlek
és fáj ha vétkezem
ne hidd hogy rossz vagyok és ne hidd hogy jó vagyok
de tudd ájultan szeretlek
és fáj ha vétkezem
újra vétkezem és mégis szeretlek így ahogy vagy
sokszor gyönyörűen zöld réteken lovagolva álmaink
de jaj mit ér a szó ha
nem felmutatható
mert mutatnálak naponta reggel délben este hajnalban
felmutatnálak tán így jobban elhinnéd soha nem akartalak bántani
szeretlek így ahogy vagy
tudom átgázolnak véremen az olcsó hajnalok
csak ennyire futotta belőlem
de tudd ájultan szeretlek
és fáj ha vétkezem
szeress te is gyönyörűen szépen tisztán így ahogy vagyok

                                                                                   Verőce, 2002. december 21.
                      







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ipoly Hírnök, 2005
Kötetben: Rétsági Évkönyv (Rétság, 2003)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság