Csak lélegzel (téli napfény, fehérborban oldva)
Téli napfény ragyog fenn a Szent György hegyen;
fehérbort kortyolgatsz, hogy gondod ne legyen.
Nem akarsz semmit, és nem gondolsz semmire,
nem érzel semmit és áthat egyszeribe
a szimpla létezés derűs könnyedsége:
eggyé válsz a borral, majd' felszállsz a légbe.
Foncsor mögül sandítsz az azúrkék égre;
feszültséged oldja: most laza vagy végre.
Magad vagy. Úgy érzed, végtelenül szabad:
arra, mit épp átélsz, nem léteznek szavak.
Falevéllé váltál, mely leheletvékony:
a szél játékszere, szinte már illékony.
És ha elsodorna, egy cseppet sem bánnád,
hiszen világodat így távlatból látnád.
2024.01.22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-08-29 06:23:58
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-29 06:23:58
