Fejem betonhoz feszítem,
az első repedés már látszik,
könnyem málasztja a habarcsot,
sár tapad homlokomra.
Por marja torkom,
benyelem megégett szavaim.
Koromból gombóc gyűlik gyomromban,
amit felköhögve arcára kennék.
Arra, aki merev háttal,
sminktükrében magát nézi.
Megragadom, felém rántom.
Könnyes szeme körül
a púder, sár.
