éteri oroszlán.



tanulva új azonosságot,
üllőkön járok;
a sisakok erdeje megismeri a fát,
aminek ágain rulett kerekek nyílnak.
ki kelne versenyre a szokásjoggal,
azt rebesgetik, a páncélnál áttörhetetlenebb rücskös teste.
a csokis emberről senki se hitte volna, hogy leltárt készít a szoftverekről,
rólam se gondolta volna senki, hogy szalutálni kezdek
a különcködő mézevők perpatvara előtt;
hiába,
békaperspektívából a víziló vízililiomok uszálya, én meg derék vagyok, amiért a torlódás
nárcisztikus holtpontjait édestestvéreimként kezelem. -
az a pedikűrös nő vissza-visszatér,
hiába mondom néki, itt minden csupa hó és hideg,
szinte mindig szeretetre éhes és orcátlanul a körmeimet követeli;
ordíts az éjbe, figyelmeztetem,
erre zsonglőrködő koronákat helyez el egy avítt dobogó fokán.
szívesen segítenék neki keseregni, de nem szabad, a lába ereszték, karja a munkától kiszakad,
holott káprázatosan gyönyörű és vajmi kevés köze van a szeleburdisághoz.
folklórdesszertje hasztalanul próbálkozik a kántálóval,
mert mindig az győz,
a fejében ólomkontyú liszt üli saját torát, mitől gyöngyház szemöldöke
felszalad.
bár nem kérem, az a pedikűrös nő időnként vissza-visszajár hozzám, hiába szajkózom
néki, nem érdemes, itt tél várja, kitartóan nőies,
közben nem is sejti, hogy tőle ferde tornyok futnak
rést a hamuhitben. -
fajtán belül is a fajta visz labilis utakra;
hírlevelet kapok a kocsonyától, hogy cserzett a bőr,
amit beletéptek, s ha mellőzöm a hangrést, még süketté
is válhat a horizont.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-13 07:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-13 07:12:01