| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| Prózák |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
Zima István
Fulladás
Beszakadt a jég alattam,
a vízbe zuhantam.
Szinte egyből visszafagyott.
Alulról nyaltam a jeget,
hogy olvasszam.
Fel! Fel! Fel!
Ki akarok jutni.
Nem opció megfulladni.
Vérzik a szám,
a hókristály
hegesre marta.
Összeomlik a tüdő.
Üvöltésem
senki sem hallja.
Izgalmam elmúltával
csodálkozom:
kapálózó karjaim
uszonyok.
Nem fulladtam levegőbe
megmentett a mélység.
Felnézek:
a lékhorgász
csalódott arcára.
Kábulatomnak vége,
leúszok
a tó aljára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-02 21:42:13 Utolsó módosítás ideje: 2026-02-02 21:42:13
|
|
|
|