Magamra tépem...
Az Ősanyagból égetett szívem
törékeny ütemmel dobog
- gondolataim kalandra készek -
Mintha a világnak egy ősi azték
áldozati állata-barma lennék:
zuhanok tárt karral vágytalan térbe
nem lassulón soha
s a Végbe érve
számon kibuggyan egy vércsepp utolsó
meghallhatatlan sóhajtott jajszó
magamra tépem (most már lehet)
megtartott végső szerelmemet -
S szemembe fröccsen
Mint tenger-sós hullám-tajték
elvesztett ön-hitem -
Áldozat vagyok, ősi, azték
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.