A visszaidézés csapdája
Kérem vegyék figyelembe,hogy egész télen nem volt munkám. Nem nyitottam ki az irodát, tervező kollégák néha felhívtak. Otthon is egyedül, birtokomra nem vetült senki árnya. Ha egyedül vagy, azt is jelenti, hogy se kutyád, se macskád, mégis fogy a megtakarításod. Arra vigyázott, hogy tv- és internet előfizetése legyen, egész nap a monitor előtt ült. Megnézett bármit, azaz mindent. - Hogy márciust nehezen viseltem arról egy víziómat felhozom Önöknek. Megértik milyen állapotba kerültem. Egy cselekvéstervet megőrülés ellen, magányom ellenőrzésére. Bejárati ajtó elé torlasz, kivül felgyűrt botlasztó lábtörlő, melyre trágyát szórtam, én magam kötélhágcsón ereszkedtem le a másodikról a kocsimhoz. Lesöpröm a havat. Értik? A havat márciusban! Ez a sok komponensű program átívelt 24 óra elfoglaltságot. Az emberek az egész világon többnyire kesergők, mindúntalan bajaikat, szenvedéseiket emlegetik, szidják a sorsot. A bátrabbak nyíltan szidják istent, én is közel voltam ehhez a szinthez, nem csak mentális kikészülés miatt.
Közeledett az adóbevallás dátuma. Dönteni kellett szüneteltessek vagy számoljak föl. Ausztráliai barátom megérezhette mennyire mélyen vagyok, ismét hívott, várt a jóllét kényelmébe. Jobbnál jobb fotókat küldött ezúttal a fákat ellepő papagájokról. Szélvihar után a közeli szigetről költöztek az udvarba, Lajos azt állította több a papagáj, mint levél a fán. - Gyere már, nézd meg ezt a csodát, tudod, hogy kifizetem a repülő jegyet. Sürgette. István emlékeiben Perth árvaotthona és a sajtüzem szaga megelőzte a papagájok képzelt pompáját. Igaz, a tengermély finom homokja is. És a sziget látványa a gépből. Mintha titánok harapták volna formára, kolosszális fehér sérülések szegélyezik. Öblökből és hegyfalakból áll, ötven kilométerre a korall gátaktól. Borzongva hallgatta, ha dübörögtek az összeomló hullámfalak, mégis ez a morajlás adott békét az éjszakában. Perth-ben is rossz alvóként forgolódott egy hét után. - Ma sem tudsz elaludni? - kérdezte Lajos. - Nem, amíg a holdistennő a zenitben lebeg, amíg végre kiderítem honnan jönnek ezek a vanília illlatú szelek. - István a legszebb versek ilyen mondattal kezdődnek. Jegyezd le. Jó lesz holnap is. Most hagyj aludni - motyogta Lajos.
Fél év múlva ismét a kérdése - Nem jössz? Félsz valamitől! Állította Lajos, mint aki titkot leplez le. - Nem is a reggelire kínált cápakonzervtől! - hanem az igazitól, válaszolta István. Lajos felháborodva állította le. - Ugyan! Tíz éve nem történt cápatámadás! Harapás sem! Életveszély sem! A parti őrség figyel!
Félbolond, bolond, megbolondult teljesen skálán gondolkodott, amikor üres fejjel gyorsan megírt egy pályazatot. Március végén elfogadták! Épületgépészként mesterséges halastó vízforgató, levegőztető rendszerét tervezte. Visszatértek hasznos gondolatai. A medert záró rétegezés után következtek a levegőztető cellák hosszan, mint egy befejezhetetlen avenue házszámai. A tervezett halmennyiségre úgy nőtt az oxigén cellák sora, mintha önmagukat toldották, szaporították volna. Kitöltötték a medret, behálózták a meder falát is. Azután elárasztották vízzel. Saját költségén statikus mérnökkel is konzultált. A haltelepítést május végén kezdték. Figyelte a tó mikrovilágát, lenyűgöző, változásait, mikroelemek egészét. Gyors de gyöngéd hullámok keverték őket a mikroszkóp tárgylemezére, ha beindult az oxigén adagoló.
Reggel fél hatkor őzek ittak a tóból, a kelő napban roppant szép látvány volt. Furgonok érkeztek hét órakor. Munkások ásóval, kapával. A főútvonal melletti erdősáv szegélyén vadhálót telepítettek vadászok, helyi lakosok. Tíz óra körül jött a közlekedés rendészet lecövekelték a vadveszély kresz táblát. - A következő elágazásig érvényes a tábla? Kérdezte a munkásokat. - Nem tudjuk. Feloldó táblánk nincs, de ha szomjas lesz a vad, megtalálja a vizet az autópálya lejárója felől is. Ott már nincs vadháló.
Egy hét múlva hajnalban ébresztette a kivitelező, balesetről tájékoztatta. Vaddisznók rohantak a tóhoz, az úttesten feldöntötték az elhaladó kenyérszállító furgont. Beleborult a vízbe. Gépkocsivezető elhunyt. Két mázsa kenyér, péksütemény úszott a felszínen. Beszippantotta az ázott kenyeret a szivattyú, már nem működött.
Nem gondolta volna, de a következő hetekben őt is bevonták szakértői vizsgálatba. Határozatban értesítette a helyi önkormányzat, hogy tervezze át a tó autópályához közeli szakaszát, egyszerűen be kell temetni.
Számításokat végzett, de az adott mederre, köbméterre, négyzetméterre tervezett gépészeti műépítményt nem tudta csökkenteni. Szakkönyveit, egyetemi jegyzeteit leszórta a padlóra, emlékezett, egy épületgépészeti előadásra arányosítással kapcsolatban. Igaz ott lakásbelső légköbméterével számoltak. Közben éjjel-nappal ment a tv, a heyOBI reklámját örökre megjegyezte. Ott aludt a papírokon, ki tudja hány napig. Ismét kihullott a valóságból a döntés, tervezés végső határidejéhez közeledve. Gyors ön-bűntetéseket tervezett ismét, ezúttal Don Quijote-nak gondolta magát elég avitt módon. A bíróság karmaiban látta magát előre elveszetten. Béna görcs részese lett a tehetetlenségben. Növekvő tumorként élte meg a feladatot, amin senki, semmi nem segíthet. Illetve mintha segítettek volna a cápa filmek. Éjjelenként megnézte az összeset. Fotelben virradt rá a reggel. Spielberg 1975-ös filmjétől Statham legutóbbi cápa filmjéig, ami annyira rossz, hogy az már jó.
Amikor azt hitte tovább nem fokozható a baj, de aztán mégis, felkereste a polgármester. Kérdezi hol tart a tervezéssel. Nyomasztó nyökögés után leforrázva hallotta meg a látogatás igazi okát és a sürgetés indokát. Suta két sutagidájával személygépkocsinak ütközött, gyerekek sérültek meg. A családnak fizetni kell a vadkárt is, a biztosító pedig nem fizet, mert a KRESZ tábla hatálya alatt történt. Éppen a MABISZ szabályzatot olvasta, nem hitt a szemének. Évi tizenöt ezer különböző súlyosságú vadkár keletkezik a közutakon, az utóbbi idöben 30 százalékkal nőtt az őzek által okozott baleset.
Lajos új fotókat küldött, ezúttal kolibrikről. Harmatot ittak hajnali párában. Már nem sürgette. Levelet nem írt. Ezen a héten gyanakodva vette át a DPD bélelt küldeményét. Nem lepte meg a repülőjegy. E-Visitor engedélye még érvényes.
Éjjel kiment a halastó zsilipjéhez megnyitotta. Halak ömlöttek a közeli szántóra. Azonnal elfeküdt a kapálás előtti kukorica. Apró halak, cápaszerű csukák, nagyfejű harcsák vergődtek csövekbe akadva.
Látni sem akarta a vizet. Szigorúan csak az erdősávot szemlélte jobbról. Lassan haladt, mégis riadtan ugrott át az őzbak a védőhálón. Koponyája koppanása a szélvédőn örökre felejthetetlen marad. Az állat fogai csikorogtak az üvegen, véres ínye vonalat húzott a repedt szélvédő pókháló vonalaiba.
... Kérem vegyék figyelembe, hogy egész télen nem volt munkám...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-03 12:50:04
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-03 12:50:04
